Kezdődjék tehát a vak tyúk is talál szemet esetének tankönyvi példája.

Elérkeztünk 21-22 éves éves korom környékére, egy táncos gála estéjéhez. Miután lement a dupla előadás, amin totál kifáradtunk, gondoltuk a csoporttal elmegyünk kicsit iszogatni, kipihenni a dolgot. Az egyik lány elhozta egy másik formációban táncoló barátnőjét, mai történetünk főszereplőjét. 16 éves volt, csinos és szép, hívjuk Ingridnek. Ahogyan azt Lucius és Vészmadár is leírta, és nekem is ez a véleményem: rögtön észrevettem, hogy tetszem neki. Pár szót beszéltünk is külön, de ugye 15-18 fő ült az asztalnál, ment a hangoskodás, nem volt lehetőség többre. Később viszont megszereztem az MSN címét (anyám, akkor még MSN volt, jó öreg vagyok basszus :D ), és lebeszéltem egy randit, ami olyan jól sikerült, hogy össze is jöttünk.

Innentől pedig elkezdődött életem párkapcsolati szempontból legboldogabb időszaka, olyannyira, hogy AZÓTA SEM volt ilyen. Ez a lány teljesen szerelmes volt belém, és én is belé. A családjával is jól kijöttem, mentem velük többször is nyaralni. Bulizni jártunk együtt, programokat csináltunk, és igen: szüzességemet is vele vesztettem el, ahogyan ő is velem.

És akkor itt meg is állhatunk egy pillanatra, a késői szüzesség következményeire vessünk egy pillantást. Azt képzeljétek el, hogy még neki sem (!!!!) mertem bevallani, hogy én is szűz vagyok még. Értitek, a 17 éves szűzlánynak, aki odáig van amúgy értem! Mert hiszen már akkor is égőnek számított ez, hogy egy srác tapasztalatlan, képzelhetitek, hogy mennyi önbizalmam maradt eddigre, hogy 22 éves férfiként nem merek eléállni egy 17 éves kislánynak, hogy bocs, de én is béna leszek, majd együtt kiderítjük, kinek mi lesz a jó. Szóval jött a teljesítménykényszer, ami miatt nekem a szex feladat lett. Ahelyett, hogy élvezkedtem volna a hamvas testű barátnőmmel, már a szex gondolatától is „izzadni” kezdtem, hogy jaj vajon jó lesz-e neki. Persze jó volt neki, és azért nekem is, de lássuk be, hogy nem ezek az ideális érzések egy ilyen helyzetben. Szóval itt a gyakorlati példa, mit kap az ember vissza személyiségfejlődésben, ha késői szűzként mégis talál szűz partnert: sajnos a nagy büdös semmit. Ilyenkorra már rögzülnek a társadalmi elvárások, kialakul a szégyen, ami mint a cserebogár lárvája a növények gyökerét rágva, alapjaitól kezdi el kiszárítani a férfiember önbizalmának fáját.

A tapasztalatlanságom (nem csak szexben, általában párkapcsolatban), önbizalomhiányom pedig meg is hozta gyümölcsét: 2,5 év után Ingrid más karjaiban vigasztalódott, és amint ezt bebiztosította, szakított velem. Persze én is csináltam ordító baromságokat. Amikor 2 év után egyszer beszélgetést kezdeményezett velem arról, hogy hát ő már annyira nem érzi magát érzelmileg elkötelezettnek mellettem, én ezt lesöpörtem azzal, hogy hát figyi, 2 év után átalakulnak az érzések, nem baj ez, az a lényeg, hogy együtt vagyunk. Gratulálunk Valamokka, ez ám a penge konfliktuskezelés!! :D Hagytam magam hülyének is nézni, ezen beszélgetés után egy-két hónappal egyszer egy este elment valami buliba (nekem másnap korán kellett mennem, ezért nem mentem vele, nameg bizalom van, kéremszépen, bizalom!!), és másnap reggel arra ébredtem, hogy még nem ért vissza, nincs mellettem az ágyban. Telefonja kikapcsolva. Kérdeztem édesapját, ő sem tudott róla semmit. Ezután egész délelőtt őt kerestük. A barátait hívogattuk és kerestük fel személyesen, ki mit tud róla. Végül amikor édesapjával kifogytunk minden ötletből (ő nagyon kész volt, mert 3 hónappal azelőtt hunyt el a felesége, azaz barátnőm édesanyja, és ebben a helyzetben úgy tűnt, veszélyben van a lánya is), bementünk a rendőrségre. Miközben apuka az ütinek mesélte a történetet, nekem kinn megcsörren a telefonom, Ingridék otthoni száma a hívó fél. Felveszem, Ingridke kérdezi, hogy hol vagyunk. Mondom hol a lőcsben lennénk, a rendőrségen, most adjuk a le a személyleírásodat, mert úgy eltűntél, mint szürke szamár a ködben. De mondom most ne beszéljünk többet, lerakom és bemegyek, hogy ne folytassák a jegyzőkönyvet, maradjon otthon. Így is lett. Apuka megkönnyebbült, hogy minden oké, én viszont azért megkérdeztem, hogy ez meg mi volt? Merre járt? Mondja majd elmondja. Én meg hagytam, hogy csak 3 nap múlva mondjon kb 3 mondatot arról, merre járt. Egy haver rosszul lett, hazavitték de közben lemerült a telefonja, taxit sem tudott fogni amivel hazamenjen. Ezért maradt, majd bement másnap reggel 8ra egy olyan előadásra, amire gyakorlatilag senki sem jár be annyira felesleges és unalmas (tudom, mert ő akkor kezdte azt a szakot, aminek én ekkor a vége felé jártam), és csak ezután jött haza. Érted, lemerült telefonnal még beszambázol hajnalig bulizás után egy kalap szart érő előadásra, fürdés és váltás ruha nélkül, és ott sem kérsz egyetlen barátodtól sem kölcsön egy telót, hogy üzenj, hanem majd csak délben megjelensz otthon. Nade én ezt nem akartam észrevenni, hogy mennyire gáz volt a helyzet :D

Pár hónappal később történt a szakítás, és bár nem ezzel a haverral csalt meg, de nyilván már akkor is harmadik személynél éjszakázott. Plot twist, hogy ez a harmadik személy egy 30 éves (Ingrid ekkor 19) pasas, egyik fő hobbija a csavarlazító inhalálása volt, és amikor Ingrid szakított vele, megpofozta őt a nyílt utcán. Hát amikor ezt megtudtam, alig tudtam a nevetést visszafojtani :D Kész főnyeremény, nem igaz? :D

Egy szó, mint száz, a keserű végkifejlet ellenére életem legboldogabb időszakát köszönhettem neki.

Annál sötétebb időszak következett utána, 23-29 éves korom között…